---

              

AZ  OLDALON  SZEREPLŐ  FOTÓK  SAJÁT  KÉSZÍTÉSŰEK,  IGYEKEZTEM  A  TÉMAKÖRÖKKEL  KAPCSOLATOS  SZITUÁCIÓKAT  MEGFELELŐEN  ILLUSZTRÁLNI  VELÜK. 

A  lényegre  szűkítés  fokozza  a  gondolat  és  érzelmek  tartalmi  kifejezését.....

A  síkban  ábrázolt  tér  alapvető  probléma   a  fotózásban  is,  a  fotósnak külön  problémát  okoz,  hogy  a  fekete-fehér   fényképezésben  le  kell  mondania  a   színek  téralakító  hatásának  lehetőségéről.  Mivel  az  azonos  távolságban  levő   színfoltok közül  is  egyesek  közelebb  levőnek,  mások távolabbinak  tűnnek.   Ennek  az  alapja  pedig  az,  hogy  a meleg  színű  tárgyakat  közelebbinek  érzékeljük, mint az  ugyanolyan  távolságban  levő hidegebb  színeket.  Így  tehát  a  fekete-fehér  fotográfiában   minden  színhez  a  szürkeskála  valamilyen  fokozata  tartozik.

        

Az  emberi  szem  nemcsak  a  színeket   érzékeli,   hanem  az   azokhoz  tartozó  megfelelő   világossági   és   sötétségi  fokozatukat  is.   Mivel  egyes  színeket   /ugyanolyan   intenzitás esetén  is/  sötétebbnek,  másokat  viszont  világosabbnak  érzékelünk.    Így  tehát  a   színek  hatása   korlátozva  ugyan,  de  valamelyest  mégis  érvényesülhet  valamilyen  szinten  a   fekete-fehér    fényképezésben   is.  Feltéve,  hogy  az  emberi szem  által  érzékelt sötétségük,  vagy  a  világosságuk  szerinti  értékrendben  adjuk   vissza  a   "szürkeskála"   megfelelő   tónusában.  A  fotósnak  az   alkotás  folyamatában  meg  kell  küzdenie  a  dolgok,  a  jelenségek  konkrét  tárgyiasságával,  a  fotográfia  kötöttségeivel,  sajátosságaival  és  az  eszközeiben    rejlő  különféle  korlátozottsággal.

    

Az  üres  felületek  kitöltése  nem  lehet  öncélú,  nem  azért  kell  kitöltenünk,  mert  van  "egy  szabály"  rá.....,  amely  szerint  az  üres  felület  zavaró  és  nem  is  lehet  mindig  "megvágni"  a  fotónkat.  Így  tehát  marad  az  a  megoldás,  ami  a  képen  látható,  mármint  a  faágak   a  képalkotásban  részt  vevő  "komponáló"  elemek,  melyek  hangulatot  adnak  a  képnek,  másrészt  a  szükséges  távlatot  érzékeltetik.  Így  jut  szerephez  a  táj  előterének  a  megválasztása, mert  előtér  nélkül  nem   kapunk  távlatot  a  képbe.  A  jelentéktelen  dolgok   /korlát,  fa,  bokor,  ágak..stb./  életet  visznek  a  sokszor  üres előtérbe,  " staffázs"-ba,   mivel  összhangban   vannak  a  háttérben   elhelyezkedő  tájjal.   Ennek  az  előtérnek  viszont  szerénynek  kell  lennie,  különben  a  tájképünkből   "zsáner"   lesz  és  a főtémánkból  a tájból  pedig   "háttér kép".

  A  TÁJFOTÓZÁS  EGYIK  ELEME  AZ   ÉPÜLET  FOTÓK

Az  épületfelvételeket  akár  a  tárgy fotózáshoz   is  sorolhatnánk,  de  természetesen   nem  tehetjük,  mert  egy igen  érdekes  és  komoly  témacsoportról   van  szó.  De  hogy  miért  is  említettem  ezt,  annak  igen  egyszerű  a  magyarázata,   az  épületek  fotográfiai   szempontból  tulajdonképpen   nem  más,  mint  szabadon  álló   nagyalakú,  függöleges  és  vízszintes  irányú  fővonalak   által  körülhatárolt   - tárgyak -.   Így  mind  a  függöleges,  mind  az  egyirányú  vízszintes  vonalak  a   természetben  már  párhuzamosak  egymással.   Az  optika   törvényei  szerint,  mind  a  függőleges,  mind  a  vízszintes    párhuzamosok  perspektivikusan    összefutnak.   Amint  tehát  eltérünk  a  vízszintes  írányú   fényképezéstől,  rögtön  "futnak"  a függőleges   vonalak.   Az  anyagszerűséget  fotóinkon  "súroló fény"   mellett  adhatjuk  vissza   leginkább.

         

A  ritmus  a  kiemelés  közvetlen  vagy   közvetett  eszköze,  a  tekintetet  vezeti,  irányát  megszabja.  Így  tehát  a  ritmus  a  fényképezésnél,  ismétlődés,  mozdulatok,  vonalak,  tárgyak,  foltok  /tónusok/   valamilyen   rendszer   szerinti  ismétlődése.

         

A  ritmusnak  valamilyen  váratlan  megtörése  a  figyelmet  is  ébren  tarthatja,  vagy  új  motívumra  hívja  fel  a  figyelmet,  esetleg  két  különböző  ritmus  kapcsolódására.  Természetesen  kombinálhatunk,  akár  kölönböző  jellegű  ritmusokat  is  azonos  vagy  különböző  jellegű  motívumok  váltogatásával.   Az  élet  minden  vonatkozását  áthatja  a   ritmus,  amely  a  művészetek  alkotóeleme.  A  művészeteknek  - zene,  költészet,  festészet -  közvetlenül  vagy  közvetet  módon  felismerhető  alkotóeleme  a  ritmus. 

       

Egy  erőteljes  vágással  és  nagyítással  még  érdekesebbé  és  hangulatosabbá tehetjük  a  fotográfiánkat.   Itt  már  a  "fények  és  árnyékok"  valós  játékának  is  részeseivé  válhatunk,  a  ritmus  fokozásával.  A  fényképezés  képalkotásában  is  végtelen  sok  a  ritmus  felhasználási  lehetősége.

               

A  fenti  képpel  kapcsolatosan  beszélhetünk  a  "tónusredukálásról",  ugyanis   a  fotómasináknak  alapvetően   az  egyik  dolga  az, hogy  a  természet,  a  tárgyak,  épületek  stb színességét  az  emberi  szem  által  érzékelt  világossági  vagy  sötétségi  fokozatoknak  megfelelően  adják   vissza.  Az  árnyalatsor  /szín/  gazdagítása  sok  esetben  szükséges  lehet,  de  vannak  témakörök,  melyek  kimondottan   igénylik  a  redukálást,  vagyis  "szegényítik"   a  képünk  árnyalatait.  Amivel  viszont  a  téma  gazdagságát  növelik  ez  által,  így erősítve  annak  gondolatiságát.  A  tónusok  alakításának  egyszerű  módja  a  "szűrőzés".   A  tónusredukálásra    az  exponálást is  használhatjuk,  amikor  a  legtöbb fényt  visszaverő  felület  világosságára  határozzuk  meg  az  expozíciós  időt.  A  tónusok  szűkítésének  különböző  fokozatai  vannak,   különleges  esetben  például  redukálhatók  csupán  két  árnyalatra  -  feketére  és  fehérre -.

                                                     

Oldal: SÍK ÉS TÉR A TERMÉSZETFOTÓKNÁL
A FÉNY ÉS ÁRNYÉK PILLANATAI..../a fényképeim és grafikáim margójára/ - © 2008 - 2024 - ktgrafika-ktfoto.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat