Mi is zajlik egy természet, tájkép fotó hátterében, valós kérdésekre a válaszok sokrétűek és összetettek.
AZ OLDALAKON SZEREPLŐ FOTÓK SAJÁT KÉSZÍTÉSŰEK, IGYEKEZTEM A TÉMAKÖRÖKKEL KAPCSOLATOS SZITUÁCIÓKAT ÉS TÉMAKÖRÖKET MEGFELELŐEN ILLUSZTRÁLNI VELÜK.
KÉT GÉP A DIGITÁLIS GÉPEIM KÖZÜL:
AZ EGYIK GÉPEM EGY FUJI FINEPIX 18 X -OS OPTIKAI ZOOM-OS, MIG A MÁSIK GÉPEM EGY OLYMPUS SP-820UZ 40 X -OS OPTIKAI ZOOM-OS DIGITÁLIS GÉP, NÉHÁNY KIEGÉSZÍTŐVEL. OLYMPUS /Ultra Zoom/-os gépem, egyéb kiegészítőkkel nekem némileg potólja a nagyon drága, de sok mindenben valóban kiemelkedő teljesítményű gépeket.
A KOMPOZICIÓ VILÁGÁBÓL
A természet és tájkép fotózás esetében sok téma közül választhatunk, napszaktól és időjárástól függetlenül. Aki ismeri a természetet, annak vannak olyan helyzetek, amikor nagyobb az esélye egy hatásos fotó elkészítésére, így igyekezzünk ezeket az időpontokat megismerni és kihasználni azt.
A tudatban megjelenő képzet az azonosság, a hasonlóság, az ellentét alapján kerül kapcsolatba a művész és a néző, vagyis a két képzet között kapcsolat létesül, valamiről valami eszünkbe jut. A képzet: belső kép, a valóság megjelenítésének egyik formája. Alapja az észlelés, létrejöhet egyetlen benyomás alapján, de gyakoribb, hogy érzetek összessége ...A képzettársítás, a képzetkapcsolás lényegében az emlékezetre épül. A környezeti, személyiségen belüli ingerek időrendiségben a tudaton kívüli rétegekben tárolódnak és a képzetek áramlása innen indul ki.
A képzettársítás bizonyos rendszer szerint megy végbe, amikor figyelmünket valamire erősen ráirányítjuk. A képzetkapcsolás szoros kapcsolatban a képzelettel és a jelképpel is, mindkettőnek nagy jelentősége van a művészi ábrázolásban. A képzelet /fantázia/ nem mindig terjed túl az emberi ismereteken, a tapasztalásból merít. Viszont a művészi ábrázolás sokszor vette igénybe a képzelet szüleményeit a kifejezés elősegítésére. A jelkép /szimbólum/ különleges sűrítésben, elvonatkoztatva tükrözi a valóságot. A dolgok és tárgyak jelképes jelentéséről annyit érdemes megjegyezni, hogy a művészetek a kezdet óta használja, mert jelképekkel rendkívül bonyolult és egyszerű összefüggések is kifejezhetők.
A kompozíció és az asszociáció elemekre épülő összetett kifejezési eszköz és mód. Az elemek, a helyzetek /szituációk/ felhasználásának és a különböző viszonyok kialakításának lehetőségei szinte korlátlanok. Az alkotó, művész, fotós, a képalkotó a tárgyi valóságot, a jelenségeket értelmezi, de nem egyszerűen a természeti elemek átvetítése a formáik, az arányaik, távlatuk változtatás nélküli alkalmazása révén. A fotós, az alkotó ember ebben az esetben a valóságot változtatja jelekké és az élményt ezekkel írja le. A szemlélő, a néző tapasztalatai, valóságélménye alapján pedig megfejti ezeket a "kódolt jeleket" , valamilyen benne élő és ismert tapasztalathoz és a valósághoz viszonyítja, majd ezután probálja meg értelmezni a "képet", fotót.
Régebben, akár harminc évvel ezelőtt is netán - első díjat - nyerhettünk olyan képpel /fotó/, amely egyszerűen a táj szépségének a visszaadására szorítkozott. Azonban napjainkban, vagyis ma már inkább azonban komolyabb igények jelentkeztek és sikerült rendezéssel, kicsit erősebb hatásokkal és vonalvezetéssel egy kis szint és hangulatot adni a tájfelvételeknek is. Ma fokozottabb a törekvés az ember /alkotó/ és a táj kapcsolatának tudatosabb kifejezésére. A tájfelvételeknél aránylag fokozottabban érvényesülnek a képszerkesztés, folthatás, vonalvezetés szabályai ma, amikor az egyéb témáknál is a mondanivaló és a "hangulat varázsa" viszi a főszerepet. Itt megemlíthetünk még egy fontos dolgot a "horizontvonal elhelyezkedését", mivel ha ezt középre helyezzük, akkor szinte ketté vágjük a képet, ami szét esik. Fontos tehát, hogy vagy alacsonyra, vagy magasra helyezzük ezt a vonalat, ami a földet az égtől elválasztó vonal /horizont/.
EGY ÉRDEKES AJÁNLAT :
http://www.ktfoto.sokoldal.hu/