HIDEG NAPOK
NÉHÁNY APRÓSÁG A TÉLI FOTÓZÁSRÓL.
AZ OLDALAKON SZEREPLŐ FOTÓK SAJÁT KÉSZÍTÉSŰEK, IGYEKEZTEM A TÉMAKÖRÖKKEL KAPCSOLATOS SZITUÁCIÓKAT ÉS TÉMAKÖRÖKET MEGFELELŐEN ILLUSZTRÁLNI VELÜK.
Egyesek szerint a tél a természet, élettelen pihenésének időszaka, ilyenkor illene pihenni a fotósnak is. Viszont akkor lemaradnánk megint egy csomó érdekes és ennek a hideg évszaknak sok-sok érdekességéről. Ezt az évszakot jellemzik a havas tájak, a napsütésben nagy "fényellentétek", vakítóan fehér hófelületek, csupasz fekete fákkal. Napsütés nélkül a hó fehérsége a formákat és tónusokat kiegyenlíti, egyenletes szürkeség borul a tájra. Ilyenkor a fotóinkon a havas táj vagy "kréta fehér", vagy szürkés. Van amikor a tiszta időben a kékes eget vissza tükrözve, a kék különböző árnyalataiban szikrázik a hó, a nagyobb felületeken hiányoznak a részletek.
A közel fotók esetében a hó felülete azonban nem teljesen sima, mivel alacsony napállás mellett, oldalfényben már jól megfigyelhető, hogy a "hosszú árnyékok" változatos árnyalatokat képeznek.
Derült téli időben, vagy a délutáni órákban a tiszta kék égbolt esetén, ahogy azt / már leírtam /, a közvetlen napsütés hatására a tárgyak önárnyéka és a hóra vetett árnyékok kékes színűek. Ilyenkor már egyes esetekben a helyes ábrázoláshoz, valamint a kék égbolt és a fehér hófelület határozott szétválasztásához, alkalmazhatunk már "közepes színszűrőt". A fotón szerencsés a késő délutáni "naplemente" időszaka, mivel a kékes tükröződést feloldotta a sárgás és narancsos árnyalataival, amit a választot sötét tónusú horizont még külön szét is választ.
A színszűrők használata még a hó felületi szerkezetének ábrázolásával, az anyagszarűséget is megfelelően érzékekelteti.
A nagyobb fehér felületek a képet egyhangúvá tehetik, ezért azokat meg kell bontani a "kompozíciós lehetőségekkel", mint a függőleges vagy kissé meredek ferde vonalakkal, sötét tónusú fákkal, erdőrészletekkel, közel fotóknál cölöpökkel, esetleg rudakkal....stb. Díszítőelemek céljára jól használhatók a hómező egyhangúságát megszakító állatnyomok vagy sínek, az "oldalvilágítással keletkező árnyékokkal.
Felhasználható az "ellenfényben" csillogó zúzmara, dér is, de ezeket gyorsan kell fényképeznünk, mert a napsütésben nem sokáig marad meg tartósan, mert könnyen elolvad. Itt jegyezhető meg, hogy az egyes évszakok között, különösen télből tavaszba és az őszből télbe való átmenet idején rendkívül változatos a felhőzet és a növényvilág is.
A havas témájú fotók leggyakoribb hibája az alulexponáltság, aminek egyszerű az oka, a hó erős világosságától becsapodott fénymérő a fehér felületet középszürkévé igyekszik sötétiteni. Ennek ellentételezése lehet, ha spotmérővel mérünk, vagy ha a szürketáblán, vagy más hasonló fokozatú szürke felületen mérjük a fényt. Nem meglepő, ha ilyenkor a mérés eredménye akár két rekeszértékkel is eltér a beépített fénymérő által mért adatoktól.