---

             ÉPÜLETFÉNYKÉPEZÉSRŐL   RÖVIDEN,

               VÁROSRÉSZEK,  ÉPÜLETEK,  TEMPLOMOK, SZOBROK....

AZ OLDALAKON SZEREPLŐ FOTÓK SAJÁT KÉSZÍTÉSŰEK, IGYEKEZTEM A TÉMAKÖRÖKKEL KAPCSOLATOS SZITUÁCIÓKAT ÉS TÉMAKÖRÖKET MEGFELELŐEN ILLUSZTRÁLNI VELÜK.

                

Az  építészet  téralakító  művészet,  az  épületfényképezés   alapfeltétele  tehát  az  "építészeti  élmény".  Az  épület  által  ébresztett   érzelmek  közvetítése,  az  építész  szándékainak megértése  és  annak  szubjektív  tolmácsolására  szolgál  az  igazán    tökéletes  fotográfia.  Ez  a jó  épület  fotó  alapja,  a  képek  sorozatával  körüljárni  a  megihletett  objektumot,  a teret  és  annak  tömegét,  a  formák  izgalmas  játékát,  a  fény  modulációit,  a  tökéletes  arányok  ritmusát,  csak  így  lehet  visszaadni  a  teljesen  reális  képet. Az  ember a  teret  elsősorban  látás  útján érzékeli,  ennek  legfontosabb  jelensége  a  fény  és  a  perspektíva.

A  nagyobb objektumok  ábrázolása  folyamán  előfordulhat, hogy  helyhiány  vagy  egyéb  okok  miatt  nem  minden  épületet  lehetséges teljes  egészében  megörökíteni.   De ez nem  is  vezetne  minden  esetben  célhoz,  mert  a  műemlékek  ritkán  vannak  megfelelő  környezetben.  Sokszor  az objektum  egésze  nem  is minden  esetben  reprezentálja  kellőképpen  az  adott  műemlék igazi  profilját.  Ilyen  eseteknél  a  kissebb  részletek  oldalvilágításban    sok  esetben  hangulatosabb  kifejezőbbek lehetnek.  A  műemlékek  fényképezésekor  könnyen  tévedhet  a  fotós  a  dokumentálás  útjára, ezért  sok  ötletesség  kell  ennek  elkerüléséhez.  A  műemlékek  fotografálásakor  nemcsak  azért  kell a kisebb  részleteket  kiemelni,  /mert  ahogy  már  említettem/,  a  környezetében  zavaró  képelemek  fordulnak  elő,  hanem  inább  elsősorban  azért,  mert  a  nagy  épületen  a  kisebb,  jellegmeghatározó  részletek  alig   láthatóvá  zsugorodnak.  Pedig  ilyenkor,  hol  egy  torony, hol egy  épületszárny,  hol meg  az  ablak,  egy  oszlopfő  vagy  éppen  a  homlokzat  lehet  a  jellegzetes.

Az  épületek  alapvető  jellemzői  - amelyeket  a  fotográfiákon  is  meg  kell jelenítenie  a  fotósnak:   -    a  kor  vagy  /stílus/,  -   a   hely  mint  a  /környezeti  harmónia  valamint  a  helyi  stílus/,   végül  pedig  -az  alkotóművészre  jellemző  jegyek /egyéni  ízlése,  stílusjegyei/.  Az építészek  viszont joggal  elvárhatják,  hogy  a  fotográfia  mindazt visszaadja,  amit  a  szaktudásukból,  művészi  elképzeléseikből  az  épület  magán  visel.  Ennek  az  elvárásoknak   a fotós  csak  akkor  tud  eleget  tenni,  ha  valamilyen  szinten  ismeri  az  adott  kor  építészeti  stílusát  illetve  az adott   korszak  művészettörténeti  adotságait,  jegyeit. Kis  túlzással  azt  is  mondhatjuk,  hogy  a  reális  és valós  tájékoztatás  megkövetelné,  a  közös  szakmai  nyelvet, az  általános  építészeti, műszaki  és  művészeti  ismereteket,  netán  még  a  mérnöki rajzok  olvasását,  annak  megértését.   Természetesen  ezt  a tisztet profi szinten  végző  és  magas  színvonalú  épületfényképeket  készítő  stúdiók  és  munkacsoportok,  építészmérnöki    végzettségű  szakfényképészei  látják el.       

 

 Az épületfotók  kompozíciós  hatásairól  nehéz   röviden,  néhány  mondatban  írni,  de  igyekszem  szűkszavú  lenni. Mivel  ezek  kompozíciós  elvárások  általában  szigorúbbak,  mint  a  műszaki   vagy  a  tárgyfényképezésé.  Az  alapvető  képi  rendnek  -  a  kompozíciónak -   szorosabban   kell  a  tárgyához  kapcsolodnia, a tartalom  és  a  forma  egységének  elve  alapján.  A  kompozíció  keretét,  a  látványból  kiemelt  részt,  a  kép  határvonalai  adják,  ez  pedig  a  "képkivágás". A  legszűkebb  képkivágás  a  "részletfelvétel",  ez  általában  valamilyen  jellemző  díszités,  ornamentika, dombormű,  fríz,  freskó,  szobor  vagy  egyéb stíluselem  felvétele /képe/.

 

De  azért  ne  feledkezzünk  meg  az  épületfényképezés  legtágabb képkivágásáról    a   - városképről-  sem.   Erre  jellemző  a  városrészlet,  mely  egységes   stílusú  történelmi   épületek  összessége,  hatásában  összefogott.  Ami  még  fontos,  hogy  természetesen  közvetitse  a  város   valós  hangulatát  a  nézőknek.   Az  épületfelvételeknél   általában  a  /témának  megfelelően/   ajánlott  "lezárt  oldalakkal"     kifejezni  a   - statikus  nyugalom -  állapotát  és  ezt  akár  még  kihangsúlyozni  is.   Természetesen  itt  is  vannak  kivételek,  ilyenek  az  izgalmas,  vagy  a  dinamikus   építmények:  mint  a  hídak,  tornyok,  ipari  épületek  és  objektumok.   Ilyen  eseteknél  a   dinamikát  legtöbbször  az  "átlós  képszerkesztés"   hangsúlyozza.   Itt  megemlíthetjuk  még  a  dinamika  törvényét: vagyis  a testre ható erők eredője megegyezik a test időegység alatti lendületváltozásával.

               

Általában  keressünk  egy  magasabb  pontot,  legyen  az  hegycsúcs,  vagy  egy kilátó  és  akkor  készíthetünk  akár  még  "panoráma  fotókat"  is   a  tájról,  a  városról,  vidéki  településekről,  falvakról.  Természetesen  ilyenkor  sem  kell  megelégednünk  az  egyszerű,  csak  mondjuk  a  háztetők  kusza  kavalkádjával,  hanem   probáljuk  meg  körüljárni   a  témát,  igyekezzünk  megkomponálni,  formába  önteni,  az  aktuális  témánkat.   A  háttérben  lévő,  városi  vagy  vidéki  házak, apró  épületek  tömegét  alakítsuk egy  nagy  és  egységes  tömeggé,  háttér  témává.    Ekkor  kezdjünk  el  kutatni  és  megtalálni  a  központi az  uralkodó vagyis   a  "főtémát".  Ezután   jöhet  a  végleges  kompozíció,  az  előtér  meghatározása  és így  a tökéletes  és végső képkivágás.  A  többi  már  a  technika  dolga....a  megfelelő  gép,  az  optika  a  beépített,  panoráma  fotózási  lehetőség,  vagy  az  állványról  készült  "vízszintes síkban"  majd  az  oldal arányban  egymást  fedő   3, 4, netán  6  fotó   és  egy  jó  panoráma  szoftver  a  végső  kialakításhoz.

 

               A   SZOBOR  FÉNYKÉPEZÉSRŐL   TŐMONDATOKBAN:

A  város,  a  falu,  a  terek,  a  parkok,  a  sírkertek.....stb.   fontos  tartozékai   a  szadtéri  szobrok  és  az  emlékművek  is.  Ezek  elhelyezésekor  már  általában   kiválasztják   a  legkedvezőbb  környezetet   és  a  felállítási  helyeket  is.  A   szűk  tereken,  épületek  között  a   háttér  túlságosan   közel  kerül,  világosan  és  élesen  jelentkező  részletei  miatt  a  szobor  nem  mindig  emelkedik  ki  kellőképpen  a  esetleg  "zavaró  környezetéből".  Ilyen  helyzetekben  több  megoldás  is  lehetséges,  így  az  előző  oldalaknál  például a /KÉPALKOTÁS - TÉRALAKÍTÁS/   fejezetnél  már  említett  módon is.  De  a  háttér  zavaró  hatását  oly  módon  is megszüntethetjük,  hogy  olyankor  fényképezünk,  amikor  a  szobor  erős  megvilágítást  kap,  netán  vakús  derítéssel,  a  háttérnél  viszont  válasszunk  olyan  helyzetet,  időpontot,  vagy  napszakot,  amikor  viszont  alig  kap  fényt,  így  a  háttérben  árnyékban  marad.  Ebben  a szitúációban  már  a  képen  akár  elmosódót sötét   folt   alakjában   jelentkezik.  De  gyakran  előnyős  beállítási  forma  lehet  az   "alálátás" /békaperspektíva/,   mert  ilyenkor  a  háttér  az  égbolt,  de  itt  is  vigyáznunk  kell  arra,  hogy  nehogy  beégjen   és  egy  fehér foltként  szintén  zavaróvá  váljon.

                

Azonban  ha  nem  találunk  megfelelő  időpontot, napszakot   a  tökéletes  fotónk  elkészítéséhez,  akkor  a  felvételt  nagy nyílású   /nagylátószögű/    objektívvel   készítsük  el,  mert  így  a csekély mélységélesség   következtében  a  háttér  életlen  lesz.  A  szobrokat  gyakran  a  környezetükből  kiragadva,  elválasztva  kell  ábrázolnunk,  máskor   pedig  csak  a  szobor  egy  részlete  kerül  bele  a  kompozíciónkba,  vagyis  a  képre.  Természetesen  ilyenkor  azért  tájékozodnunk  kell  a  művészettörténeti  leírásokban,  /amennyiben  ezek  fellelhetők/,  hogy  a  művész  milyen  elképzelésben,  milyen  nézőpontra  tervezte  az  alkotását  és  milyen  gondolatot  akart  a  szobrával  kifejezni.   Ezért  mindig  előzetes  komoly  tanulmányok  után  változtassunk  az  eredeti  alkotás képi jellegén.  A  kompozíciós  elrendezések és  az  összhatás  megtartása  mellett  egy újszerű  és  egyedi  látámód  bemutatása  még  elfogadható,  ha  azt  szakszerűen  és  művészi  módban  készítjük  el.

                

A  szobor  részletét  ábrázoló  közeli  felvételeink  elkészítésekor  az  anyagszerűséget  is  jobban  kell  a  fotográfusnak  éreztetni,  szinte  megfoghatóvá  kell  azt  tennie.  Ezért  viszont  ki  kell  választanunk  a  legmegfelelőbb  napszakot  és  a megvilágítás  tökéletes  formáját  és  irányát  is.  A  megvilágítási  időt  a  szobor  anyaga  is  nagymértékben  befolyásolja   és  ehhez  kell  beállítanunk  és  módosítanunk.  A bronzszobrok  esetében  például  bővebben  világítunk,  a  megvilágítási  időt  a  mérési  eredménynek  akár  a  kétszeresére  is  növelhetjük.   A  márványból, kőből,  netán  gipszből  /műtermi előkészítő  minta/  esetén  készült  alkotásokhoz  viszont   rövidítjük  ezt  a  felvételi  időt,  általában  a  mért  idő  felével  célszerű  készíteni  a  felvételünket.  Megemlíthetünk  még  a szobor fényképezéssel  kapcsolatos  néhány  technikai  és  kivitelezési  formát:  kiemelés  nézőpont - változtatással, plasztikus  hatás  elérése meredek  fénnyel,  téralakítás  vonal - folthatással,  térhatás lapos  megvilágítással,  plasztikus  hatás  súroló  fénnyel,  térhatás,  valamint még  azt  is, hogy az  árnyékhatás  a   kifejezés  egyik  eszköze.

                

Oldal: ÉPÜLETFOTOGRAFÁLÁS
A FÉNY ÉS ÁRNYÉK PILLANATAI..../a fényképeim és grafikáim margójára/ - © 2008 - 2024 - ktgrafika-ktfoto.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat